Nők a Teljesség útján

A Nő, elnyomható ugyan, de zabolátlansága ott lüktet a vérében… Megbetegítheti önmagát, mert generációk során át megtanították rá, hogy rettegjen saját természetétől, hogy szégyellje mindazt, ami benne természetszerűleg adott, hogy eljátssza azt a fajta “esendőséget”, – nem az emberi lét sajátságos esendőségét, hanem egy kulturálisan ráerőszakolt, mesterséges “gyengeséget” –  amelyre nem neki, hanem egy korszaknak… Tovább »

Van egy hely, egy titkos tér… Egy tágasság, ahol mi nők, mindannyian felismerjük a bennünk élő tudást… van egy hely, ahol nem lehet hazudni… Ez a tér hív most minket, vár  a kiáltásunkra, az eksztázisunkra, a táncunkra, a lélekzetünkre, a bölcsességünkre, a vadságunkra. Van bennünk egy tér, ahol a bölcsesség és a zabolátlanság összefonódik…van egy… Tovább »

Elképesztő bátorságot követel tőlünk, hogy új alapokat építsünk. Elképesztő bátorság szükséges a férfiak részéről, hogy  szembenézzenek azzal a hazugsággal, amit századokon át sulykoltak beléjük, és tulajdonképpen erre van szükségük a nőknek is.  A bátorságra, a kíváncsiságra, arra, hogy elhiggyék, értékesek, erősek, alkotók. Amíg a nőknek lehetőségük van, hogy felismerjék megtagadott, határtalan belső erejüket, teremtő –… Tovább »

Apai Nagyanyám 1904-ben született. Kicsi, törékeny, nagyon szép teremtés, és ahogy élete példázza, határozott elképzelései voltak a világ dolgairól, az életről a kapcsolatokról. Saját értékrendje szerint élt, ami akkoriban nem hogy nem volt szokás, hanem egyenesen botrányosnak minősült. Korán házasságot kötött és hamarosan megszületett első gyermeke, édesapám bátyja. Férje nem sokat törődött a családdal, kimaradozott,… Tovább »