Coco Chanel – öntörvényű és szabad, akárcsak nagyanyám
Apai Nagyanyám 1904-ben született.
Kicsi, törékeny, nagyon szép teremtés, és ahogy élete példázza, határozott elképzelései voltak a világ dolgairól, az életről a kapcsolatokról.
Saját értékrendje szerint élt, ami akkoriban nem hogy nem volt szokás, hanem egyenesen botrányosnak minősült. Korán házasságot kötött és hamarosan megszületett első gyermeke, édesapám bátyja. Férje nem sokat törődött a családdal, kimaradozott, inni kezdett, Nagyanyám pedig nagyon is jól tudta, hogy nem így szeretne élni.
Szó szerint kidobta a férjét! És még mindig csak a ’20-as években járunk…
Megismerkedtek a Nagyapámmal, aki akkoriban osztrák vendégmunkásként Magyarországon dolgozott. Világraszóló szerelembe estek, és Nagyanyám 1933 elején újra várandós lett, ezúttal édesapámmal.
Felkereste néhány évvel korábban kihajított férjét, és kérte, hogy váljanak el, mert szeretné, ha születendő gyermeke a valódi apja nevét hordaná.
Felmerülhet a kérdés, hogy mindezt, miért kellett kérnie? Az akkori törvények értelmében, a nőnek nem állt jogában elválnia. Ezt akkoriban, csak férfi kezdeményezhette. Gyakorlatilag 6-7 éve nem látták egymást, de férje örült, hogy végre bosszút állhat, és nemet mondott Nagyanyám kérésére.
Édesapám ennek ellenére világra jön. Nagyszüleim 10-12 évet éltek úgynevezett “vadházasságban”.
El sem tudom képzelni, milyen lehetett…. Vajon hányan súgtak össze a hátuk mögött…hányan kurvázták le Nagyanyámat, mert azt tette, amit a szíve diktált, felrúgva ezzel minden, akkoriban érvényes társadalmi szabályt, miközben a nők többségét valószínűleg majd’ szétvetette az irigység, a düh, mert Nagyanyám példájának tükrében saját kiszolgáltatott sorsuk, megalázottságuk és gyávaságuk köszönt vissza.
A háború kitörésekor Nagyapám 48 órát kapott, hogy elhagyja az országot… Idegen állampolgárként gyakorlatilag haladéktalanul mennie kellett. Nagyanyám itt maradt egyedülálló nőként, két fiúgyermekkel és a háború borzalmaival. Csak évtizedek múlva láthatják egymást viszont….
Az a tartás, az a belső erő, amit Ő képviselt, az belőlem kitörölhetetlen.
Nem volt átlagosnak mondható, és úgy vélem emléke kötelez!:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: